Spárga menyasszony módra

Dragomán György receptjét imitáltam.
Imádom ahogy bemutat egy-egy ételt, szinte érzed az ízét a szádban, annyira színesen-ízesen írja a recepteket, hogy kicsordul az ember nyála. Így történt most a spárgával is, mivel nagy spárga rajongó vagyok elkellett, hogy készítsem. Autentikusabb akartam lenni, így a fehér spárgával játszottam, akár a recept megalkotója Alain Passard.

Hogyan készítsünk el a menyasszonyiruhát ? -olvassátok Dragomán írását:
Spárga zöldmenyasszony módra.

“Ezt csak frissebbnél friss, vastagabb zöld-spárgából érdemes. Előétel, vagy könnyű vacsora. A spárga alját óvatosan letöröm, aztán a kedves pucolómmal vigyázva menyasszonyi ruhát hámozok a törzséből, gondos szeretettel húzom a pucolót, a rügy felől indítva, szépen, ügyesen, hogy a talp felőli részen ott maradjon a törzsön a vége, le ne vágjam róla.

Előbb a héjból körbe a felső-szoknyát, aztán még-egyszer körbefordítva a fehér alsószoknyát hámozom rá, közben persze Alain Passardra gondolok, aki mindezt kitalálta, azzal a különbséggel, hogy ő fehér spárgával játssza ugyanezt.

Látványos és lassú étel, legfeljebb négy- hat darab fér belőle a serpenyőbe, a cél nem a jóllakás, hanem a finom tiszta könnyű spárga íz, és három különféle spárga textúra megtapasztalása, kevés vajon, kis sóval sütöm pici lángon, (vagyis nekem indukcióm van, 3-as fokozaton a 9-ből) három-négy percenkét megforgatva külön-külön a spárgákat – az a fajta étel ez, amit csipesszel a legjobb forgatni, úgyhogy akár mesterszakácsnak is képzelheti magát az ember – közben pár levél bazsalikomot fektetek ide-oda a vajba, hadd aromatizálja finoman, (ha lenne itthon zsálya, az is elférne ott, gondolom közben, mosolygok).

Húsz perc alatt sül szépen körbe, amikor a szoknya-szeletek és a fej finoman barnulni kezd, már készen is van. Ekkor lehúzom a lángról, kevés nagyon-nagyon jó, lágy és semmikép sem tolakodó olívaolajat locsolok rá, fél percig még hagyom, hogy kiengedje az illatát.

Amikor asztalhoz ülünk, ellenállok a kísértésnek, hogy magam mellé húzzam a serpenyőt, hogy egyedül vigyem táncba mindahány menyasszonyt, kétfelé osztom inkább igazságosan.

Csábító étel, csábításra teremt, lassan kell ízlelni, más lesz a friss spárgafej roppanós könnyedsége, más a meghámozott törzs síkos és tiszta mogyóróíze, más a szinte ropogósra karamellizálódott szeletek szinte édes, de mégis markáns spárga íze, más a talp rágni való nyersebb spárga ereje – szinte mintha három különböző zöldség volna a tányéron.

Könnyű rizling kell hozzá, vagy akár pezsgő, pár falat, pár korty és már vége is, volt spárga nincs spárga, nem marad utána csak a tiszta ízek hosszú, örömteli utócsengése.”