“A leves-írja Grimod de la Reyniére, az ínyencek hercege-olyan mint az operában a nyitány vagy a palotánál a bejárat, sejteni lehet belöle, milyen lesz a menü.”

A receptet egy kis könyvecskében találtam, és megtetszett. Szeretem az ilyen tartalmas leveseket, föleg télen, igazi gyógyleves. Annyi minden van benne, hogy már szinte fözelék.
Van aki karikára vágott virslit, fejenként egy feltört tojást is föz bele.
A recept  Rosensteinéktól származik. Egyik legjobb, több mint 20 éve müködö Budapesti vendéglö.  Tulajdonosai Rosenstein Tibor immár 64 éve dolgozik szeretettel és szenvedéllyel a szakmája iránt, és fia Róbert, a séf.
Házias, igényes magyar és zsidó konyhát visznek.

Hozzávalók:

• 80 dkg. marhafartö
• 50. dkg marhaoldalas
• 3 db. velöscsont
• 2 db. petrezselyem
• 4-5. db sárgarépa
• 1 kisebb zeller
• 1 karalábé
• 1 zöldpaprika
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 10 szem szemes bors
• 15 dkg.champion gomba
• 4 májgombóc
• lúdgége tészta

Az eredeti recept ugyan nem írja, de én mindig mikor marhahúslevest fözök, mindenekelött egy nagy fazékba, a húst-csontot, a félbevágott hagymát héjastól mindig jól lepirítom. Felöntjük vizzel (3-4 l.), forrni hagyjuk, majd a habját leszedjük.
Egy óra fözés után, belerakjuk a megtiszított zöldségeket, füszereket. Lassú tüzön tovább fözzük, meddig a hús és a zöldségek megpuhulnak.
Leszürjük a levest, belefözzük a felszeletelt gombát. Külön kifözzük a tésztát, a májgombócot. A májgombócot nem én készítettem, de talán egyszer ráveszem magam és megpróbálom. De ez nagyon finom volt, és már olyan rég ettem ilyent.
A húst, a zöldségeket felszeleteljük, a levesestálba tesszük a tésztával, májgombóccal eggyütt. Megszórjuk petrezselyemmel.

A csontban lévö velöt forrón, fokhagymás pirított kenyérrel, tormával tálaljuk. Nem egy diétás szendvicskrém, igen magas a zsírtartalma. Nem gyakran eszünk ilyesmit, tudom gyenge vígasz, de annyira finom!