Amikor gombócot készítek sokszor eszembe jut az elsö szilvásgombócom, amit tizenévesen készítettem. A szüleimet akartam meglepni, hogy amire haza jönnek, vacsorára szilvásgombócot készítek.
Àlltalában akkor szerettem kisérletezni amikor senki nem volt otthon, mert nem volt aki beleszóljon a munkámba, vagy megszidjon ha valamit rosszul csinálok.
A tapasztalat sokszor nagyobb tanítómester mint a szülö.
Mondanom sem kell kudarcba fulladt a próbálkozásom, mert ugy-e a gombóc készítésnek is megvannak a fortélyai. Elöször is a krumplit meghámoztam úgy föztem meg a vizben, így még vizesebb lett, és még több lisztet felvett. Nem vártam meg, hogy kihüljön, és persze még több lisztet felvett. Gyúrtam és gyúrtam a lisztet hozzá, mert ragadt, tapadt, lassan nem fért már a gyúródeszkán, akkora lett mint egy focilabda.
Òrákig gombócoltam vele, nem gyöztem gombolygatni és kifözni a rengeteg gombócot. Ráadásul a zsemlemorzsa is megégett, és a legszomorúbb élmény, hogy ehetetlenül kemény volt, még a tyúkoknak is 😦
Emlékszek édesapám megvigasztalt, hogy saját hibáinkból tanúlunk.
A lényeg benne volt, az akarat, a próbálkozás, még ha a siker élmény el is maradt.
Sokáig nem is mertem nekifogni, mindig bennem élt ez az emlék, vagy mirelitet vettem vagy porból készítettem. Most már persze nekem is van jól bevált krumplistészta receptem, és itt van egy másik, egészségesebb változatban.
Ez a recept most krumpli nélkül készült, ha nincs éppen kedvünk pepecselni vele, vagy diétásabban szeretnénk.
Hozzávalók:
- 50 dkg. sovány tehéntúró
- 2 tojás
- 25 dkg. tönkölyliszt
- pici só
- 5 dkg. olvasztott vaj
- 12-15 db. szilva
- 8 dkg. zabpehely
- 1 k.kanál fahéj
- 1 evökanál barna cukor
A túrót, a tojást, a lisztet, sót, az olvasztott vajat összegyúrjuk. Hagyjuk 10 percet pihenni, majd vizes kézzel gombócokat formázunk a tésztából. Mindegyik közepébe egy kimagozott szilvát ülltetünk.
Forró vízben kifözzük.
A zabpelyhet kicsit megpirítjuk, hozzáadjuk a cukrot, a fahéjat, és a kifött gombócokat megforgatjuk benne.
“Ò-Ò Ò-Megkóstolható -Szilvásgombóc” (Presser Gábor: A padlás c. musical)
