A mole Poblano egy nagyon híres mártás, a mexikói konyha egyik legikonikusabb és legjellegzetesebb ételének számít.
A mexikói nemzet több évszázados hagyományokra visszatekintő eledele, állítólag apácák találták fel Pablano városában, a Santa Clara kolostorban. Ez egy ünnepi étel, amelyet különleges alkalmakkor fogyasztanak, mint esküvők, ünnepek, halottaknapja- Día de los muertos. Majd erröl is írok röviden, és a kedvenc festönömröl Frida Khalo-ról, aki imádott fözni, ételreceptjeit egy kis fekete könyvecskébe jegyezte le, melyek többnyire valamilyen életeseményeihez kötödtek.

A moléról a Frida füveskönyvében olvastam, már akkor megfogott, csak sajnos lehetetlen az eredeti recept szerint elkészíteni, mivel sok olyan alapanyag szükséges, melyet itt nem találunk, föleg a több féle chlipaprikát (Pasillo paprika, Guaillo, mexikói oregano, avokádólevél, mexikói csokoládé) èppen ezért eléggé leegyszerüsítettem a receptet. Az eredeti recept több mint 40 hozzávalóból készül, és akár több napon át készítik. Az összetevők és a receptek sokszor tovább öröklődnek a családokban és a közösségekben generációkon keresztül. Nagyon sok féle képpen készítik, minden családnak meg van a maga titkos receptje, összetevöje, füszerezése. Elkészítése eléggé idöigényes, mindent le kell pirítani, füszereket, magvakat, paprikákat.
De ne ijesszen el az elkészítése a különleges összetevök se, nem a magyarkonyha megszokott íze ez, de a mexikói konyha kedvelöinek ki kell hogy próbállni. Igazi ízélmény, nagyon összetett, ízekben gazdag, egyszerre édes, csipös, sós, és keserü. Sokszínü, tüzes, akárcsak a mexikói kúltúra. Az sem baj, ha áll 1-2 napot, jobban összeérnek az ízek. Àlltalában baromfihúsokhoz tálalják, de kacsamellhez is nagyon eltudnám képzelni.

Hozzávalók:

• 1 nagy fej lilahagyma
• 50 ml. olivaolaj
• 2 kápia paprika
• 6 db. koktélparadicsom
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 fahéjrúd
• 5 db. szegfüszeg
• 8 szem bors
• 2 csillagánizs
• 1 teáskanál koriandermag
• 1 mokkáskanál rómaikömény
• 1 evökanál ancho-chilipaprika
• 1 teáskanál só
• 50 gr. mogyoró
• 50 gr. mandula
• 40 gr. tökmag
• 2 evökanál feketeszezám-darálva
• 1 teáskanál gyömbérpor
• 2 szelet bagett v. 1 szelet fehér kenyér
• 50 gr. aszalt szilva
• 50 gr. mazsola
• 1 l. tyukhúsleves
• 100 gr. fekete csoki (70%)
• 1 evökanál szezámpaszta tahini
• 1 teáskanál csipös mogyorókrém
• 2 evökanál kókuszzsir
• 1 csirke, vagy tyuk, vagy 6 db. csirkecomb

A kápiapaprikát, a paradicsomokat egy tepsibe 200 C°-on megsütjük. A lilahagymát összevágjuk, és az olajon megdinszteljük, hozzáadjuk a tört fokhagymát. A paprika belsejét sütés után eltávolítjuk,, majd a paradicsommal eggyütt a hagymához adjuk, és botmixerrel pépesre turmixoljuk. A magokat (mandula mogyoró, tökmag) egy serpenyöbe lepirítjuk, majd késes darálóval ledaráljuk. A füszereket, (fahéj, ánizs, szegfüszeg, bors, koriander) egy mozsárban összetörjük. A kenyeret kockákra vágjuk és serpenyöbe lepirítjuk.

Az eredeti receptben fehér szezámmagot ír, és azt is le kell pírítani, helyette én fekete szezámmagot használtam, így sötétíti is a mártást A darált magokat, és a füszereket összevegyítjük, hozzáadjuk az ancho csilit. A paprikapüréhez hozzáadjuk a szezámpasztát, a csipös mogyorókrémet.

Elözönap tyúkhúslevest föztem, így tehát a levét feltudtam használni a mártáshoz, de ha nincs kész húslevesünk, akkor leveskockából is készíthetünk. A levesböl 250 ml. elevszünk beleáztatjuk a mazsolát és az aszaltszilvát. A csokoládét kb. 100 ml. forró levesbe beletörjük, és felolvasztjuk. A parika péphez hozzáadjuk a sót, a szárazanyagokat, elkeverjük, és hozzáadjuk a kenyérkockákat. A csokoládéhoz hozzákeverjük a kókuszzsírt.
Egy nagyobb turmixgépbe (blenderbe) mindent beleöntünk, bele öntjük a beáztatott szilvát-mazsolát. Felöntjük a maradék levessel és összeturmixoljuk, míg egy sely mes, sürü mártást kapunk.
Ezt lehet még hígítani, elég sok lesz belöle, vagy fagyasztani, de hütöben akár egy hétig is eláll. Az ízeket mindenki saját ízléséhez alakíthatja, lehet csipösebb, édesebb, sósabb…

A csirkét földarabolva megsütjük, vagy a csirkecombokat, és rizzsel, mártással tálaljuk, a halottaknapi ünnepi kaját.
Día de los muertos– Mexikói halottaknapja

Intenzív életet élt,  rengeteg impulzus érte,  betegség, baleset, perzselö szerelem, vetélés, féltékenység, szeretők, önálló művészeti sikerek..
Ìgy vált ikonikus alakká, aki körül az utóbbi idöben már-már kultusz alakult ki. Èlete nehéz volt, hatévesen járványos gyermekbénúlásban betegedett meg, és a jobb lába deformálódott. Ezt leplezendő fiatal lányként előszeretettel öltözött férfiruhába, majd hosszú mexikói szoknyákba. 
17 évesen egy buszbalesetben súlyosan megsérült, és ennek következtében komoly egészségi problémákkal kellett megküzdenie egész élete során. Rettenetes fájdalmakat élt meg élete minden napjának minden percében. Mégis élni akart: csak még egy napot, csak még egy percet, csak még egy lélegzetvételnyit.
„Merj élni, meghalni bárki tud!” – hangzik egyik híres mondata.

Egyességet kötött a halállal, minden évben halottak napján áldozatot kell neki bemutatnia. Az áldozati ételek receptjeit egy kis fekete füzetbe írta le. Receptjeivel találkozhatunk a „Frida füveskönyve“ c. regényben. Az étel és a művészet közötti kapcsolat erőteljesen megjelenik munkásságában és életében is.
Szeretett főzni, és a mexikói kultúra iránti mély szeretete is megmutatkozott konyhaművészetében. Gyakran adott férjével, a szintén festö Diego Riverával közös házában nagy lakomákat. 

 Frida és  a nála majdnem kétszer annyi idős  Diego kapcsolata mély és szenvedélyes volt,  rendkívül összetett és sokszor viharos. Rivera híres volt hűtlenségéről, és több szeretőt is tartott a házasságuk alatt, beleértve Frida testvérét is. A kapcsolatuk során többször is elváltak, majd újra összeházasodtak, és mindvégig kölcsönös tisztelet és vonzalom jellemezte őket egymás iránt. Végezetül megosztanék még egy kedvenc Frida idézetet, melyet a férjéhez intézett:
′′ Nem arra kérlek, hogy csókolj meg, és ne is kérj bocsánatot tőlem, amikor azt gondolom, hogy tévedsz. Nem is fogom kérni, hogy ölelj meg, amikor a legnagyobb szükségem van rá. Nem kérem, hogy mondjátok, milyen szép vagyok, még ha hazugság is. Nem is kérlek, hogy hívj fel, hogy elmondd, hogy telt a napod, és azt sem, hogy hiányzol. Nem fogom kérni, hogy köszönj meg mindent, amit érted teszek, és nem is törődj velem, amikor a lelkem padlón van, és persze nem fogom kérni, hogy támogass a döntéseimben. Nem is foglak megkérni, hogy hallgass meg, amikor ezer történetem van, amit elmesélhetek neked. Nem kérlek semmire, még csak ne is légy mellettem örökké. Mert ha kérnem kell, többé nem akarom.”—-Nagy igazság!-mennyire bölcs 🥰